Węgierska grzeczność językowa w dwudziestoleciu międzywojennym. Językowe odzwierciedlenie relacji między interlokutorami w filmach fabularnych z tamtego okresu.

Hungarian language politeness in the interwar period. Linguistic designation of interlocutors in feature films of the period.

Celem niniejszej pracy jest przedstawienie węgierskiej grzeczności językowej w dwudziestoleciu międzywojennym. Mimo, iż grzeczność językowa jest chętnie podejmowanym przedmiotem badań lingwistycznych, językoznawcom wciąż nie udało się sformułować jej jednoznacznej i pełnej definicji. Grzeczność to zjawisko towarzyszące nam w codziennym życiem, jednak dopiero w razie doświadczenia jej braku, zdajemy sobie sprawę z jej istnienia. W pierwszym rozdziale pracy przedstawione są najważniejsze teorie językoznawcze dotyczące grzeczności, krótko opisana jest historia etykiety. W drugim rozdziale wymienione są najważniejsze podręczniki etykiety. Analizie poddane zostają zasady dobrego wychowania ze zwróceniem szczególnej uwagi na formy zwrotów do adresata. Zebrane są cechy niezbędne dla wykształconego i uprzejmego człowieka. W trzecim rozdziale następuje wykorzystanie korpusu językowego, który składa się z kadrów z filmów węgierskich dwudziestolecia międzywojennego opatrzonych dialogami oraz oznaczeniami form zwrotów do adresata. Przykładom znajdującym się w korpusie językowym przeciwstawione są zasady zawarte w podręcznikach etykiety.

Although the analysis of language politeness is a highly productive area in modern linguistics, the clear definition has not yet been encountered. The goal of this thesis is to present Hungarian linguistic courtesy in interwar period. First chapter is comprised of the most important theories of language politeness and explores the Hungarian language elements of referring to the interlocutor. The second chapter reviews the history of etiquette, lists the most important etiquette books, and presents savoir vivre of that time. The third chapter is based on language corpus analysis. The corpus consists of pictures and dialogues from movies from interwar period. The use of politeness forms depends on the social position of the speakers. Contrastive examination of former courtesy forms allows tracking language changes. With the passage of time, especially in the period of communism, and as a result of Americanization, social differences disappeared and good manners become re-established.

A mesterdolgozat címe „A magyar udvariasság a két világháború közöt”t. A dolgozat tárgya a beszédpartnerekhez való viszony nyelvi jelölése. A nyelvi korpusz a korabeli filmekből vett dialógusok, amelyekben a beszédpartnerek nyelvi jelöléseit annotáltam. A munka az illemtankönyvekvontakozó részeire is támaszkodik. A kiegészítő irodalom az általános nyelvészet és pragmatika kérdéseivel foglalkozó tanulmányok. A korabeli magyar társadalom összetett szerkezete és nyelvhasználata szoros kapcsolatban voltak, és folyton hatást gyakoroltak egymásra. Érdemes visszatekinteni és az akkori nyelv gazdagságát, a megszólítási formák sokaságát a mai nyelv egyszerűsítésével, egységesítésével összehasonlítani.A dolgozat első fejezetében az udvariasság fogalmának értelmezésére kerül sor, a szakirodalomra hivatkozóva. Továbbá a legjelentősebb koncepciók közelebbi áttekintése következik, azon belülLeech udvariasság elve, Brown-Lewinson arc-elmélete, illetve Fraser társadalmi szerződés teoriája.A társas deixis megvalósulásáról, a normatív és stratégiai udvariasságról, valamint ennek a nyelvi viselkedésnek metapragmatikai oldalárólis szó esik. Ez a fejezet az udvariasság szó eredetét is felidézi.A második fejezet az illemtankönyvek elhanyagolhatatlan szerepét emeli ki a magyar középosztály öntudata alakításában, valamint a nyelvhasználatában. Elsősorbanbemutatja az elemzett jelenség történelmi hátterét, ismerteti az illemtan történetét dióhéjban, a legfontosabb külföldi és magyar szerzőket figyelembe véve. Továbbá felsorolja és röviden jellemzi a legfontosabb magyar illemtankönyveket. Az illemtankönyvek tartalmára támaszkodva áttekintést ad a társadalmi érintkezések során nélkülözhetetlen szabályokról. A fejezet az alábbi kérdésekre keres választ: mit mondanak az illemtankönyvek a megszólításról, milyenek a köszönési formák, hogyan kell viselkedni a bemutatkozáskor, hogyan járul hozzá mindehhez a tegezés, magázás, illetve önözés? Ezt követően a dolgozat metakommunikáció elemeit veszi szemügyre.A harmadik fejezet a dolgozat központi része: a filmjelenetek elemzését tartalmazza. A korabeli filmanyag sokasága miatt a kutatás öt filmre van szűkítve, a felhasznált filmek a következők: „Hyppolit a lakáj”, „Meseautó”, „Pesti mese”, „Budai cukrászda” és „Halálos tavasz”. A felsorolt filmek közül az utolsó kilóg a vígjátékok sorából, és eltérő képet mutat az emberek közötti kommunikációról.A filmek elemzett dialógusaifel vannak osztva három nagyobb csoportra a tipikus szerepviszonyok szerint: nő – férfi, felettes – beosztott, illetve az azonos társadalmi rétegből származó emberek viszonyai. A fejezet zárása átfogó képet ad az akkori udvariasság nyelvi képéről, bemutatja, hogy a beszédpartnerek disukrzusróldiskurusra hogyan alkotják újra a szerepüket, és milyennek mutatják meg magukat a másoknak. Emellett a dolgozat összeveti a filmből vett jeleneteket az illemtan szabályaival. Próbál válaszolni arra a kérdésre, hogy a filmekben konstruált udvariasság mennyire felel meg az illemtankönyvekben javaslatoknak.